Éhezők vidala

Tegnap, mivel meglepetésszerűen hamarabb végeztünk, úgy döntöttünk Judittal, hogy elmegyünk Blair-be. Gyalog, mert az úgy költséghatékony, meg különben is: kell az a kis mozgás. (Judit telefonján van lépésszámláló, így tudjuk, hogy munka közben kb. 7-8 km-t sétálunk. Tegnap - a rövid nap miatt, csak 5,2-t.) Az idő megint nekünk kedvezett, szinte megizzadtunk, mire a pár kilométeres gyaloglás végén beértünk a Tescohoz. Bementünk és vettünk kaját, amivel lesétáltunk a Ericht-hez, kiültünk ez egyik lapos kőre, és... az ezt követő jelenetet felhasználhattuk volna egy horrorfilm forgatásához. Képzeljétek el a fantasy hátteret (zubogó hegyi folyó, sötét felhők, őrülten zöld, sűrű vegetáció a parton), és a két nőt, amint puszta kézzel, éhesen ráveti magát a szaftos grillcsirkére. Mentségünkre szolgáljon, hogy volt hozzá kenyér, magnum jégkrém, kék sajt és kóla. Halljátok, a Coca-coke itt a legfinomabb. Komolyan: egész más az íze, mint otthon. De, persze, minden más is ilyen: az itteniek viszonylag kevés fűszert használnak, beleérve a sót is, úgyhogy ritka a jó kaja. Akad olyan is, amit fel se ismerek, de, persze olyan is, amit megkedveltem, mint pl a black pudding, ami kicsit hasonlít a mi hurkánkhoz. Bizonyos értelemben.
Múlt hétvégén beosztottak a vacsorához felszolgálni, akkor tanultam néhány új dolgot. A kicsi, pogácsa méretű zsemléből, a bread roll-ból itt többfélét is készítenek: van fehér, barna, és a harmadik, ami lehet aszaltparadicsomos, diós-mazsolás... ma mustármagosat próbáltam.
Most viszont mennem kell, mert Judit szólt, hogy elsétálhatnánk a közeli (kb 5-6 km) eperfarmra, ahol Ł1,2-ért adnak egy doboz földiepret. Mert az a kis gyümölcs simán megéri a 10-12 km sétát.