Bejegyzések

Karácsonyi vásár

Edinbra. Nem írtam el, mielőtt felháborodnál. Vagyis elírtam, de szándékosan, merthogy az itteniek így hívják. Szóval Ediben karácsonyi vásár van, úgyhogy elmentünk lángost enni. Mert simán megér másfél óra autózást egy jó magyar lángos, meg egy pohár forralt bor. Mindenekelőtt találnunk kellett egy parkolóhelyet, ami mocsok drága arrafelé, aztán felváltatni papírpénzt, mert az automata csak érmével működik. Találtunk egy bájos kávézót, ahol kaptunk enni, meg forrócsokit, aztán megnéztük a kastélyt fent a hegyen - persze csak kívülről, mert a belépő kissé borsos -, aztán jött a vásár.  Ami amúgy tök hangulatos, többszintes és van nekik még óriáskerekük is! Szóval tök jól szórakoztunk, de a gyerekvasútra azért nem ültünk fel... Bár megfordult a fejünkben. Szóval erős nosztalgia kapott el az otthoni karácsonyi vásár iránt: a forró csoki, a drága apróságok, a lángos, a forralt bor -, mert bár mindez megvolt itt is, az otthoni azért jobb.

Outlaner - az illúzió 2. - Lollybroch

Hát, ennek már van pár hete, de mostanra szedtem össze magam annyira, hogy elkezdjem megírni ezt a bejegyzést. A dolog ott kezdődött, vagyis folytatódott, hogy miután megnéztük a kőkört, Judittal teljesen rákattantunk a témára. Közben már eldöntöttem, hogy Karácsony után nem akarok visszajönni. A két dolog együtt azt eredményezte, hogy amikor volt egy közös szabadnapunk, elmentünk St. Andrews-ba. Ez egy elképesztő hely a tengerparton. A kilátás a végtelen tengerre állat, csak baromi hideg van, meg a katedrális romjai - tényleg wow -, aztán az egyetem épületei... Néhány fotót el is küldtem Máté fiamnak, hátha kedvet kap hozzá. Találtunk a campus mellett egy tündéri kávézót, ahol - és ez tök komoly - tanultak a diákok. (Egyébként ma van St. Andrews day, ami amolyan nemzeti ünnep Skóciában, bár ezt itt nem nagyon érezni.) Szóval káprázatos hely, ha leszámítjuk az ótvar szelet. Juditnak mondjuk nem volt újdonság a város, mivel - egyfajta hagyományként - elviszi oda azokat a kollégákat, ...

42

Ez a szám most valahogy kísért: 42 nap van még hátra, az előbb a telefonom aksija 42%-on állt, és hát, ugye, ennyi éves leszek nemsoká... Az élet a mindenség meg minden... Mióta nagyobbrészt a dining roomban dolgozok - reggel és este is pincérkedek - sokkal kevesebb időm jut mindenre. Pedig azt hittem, nem így lesz: délben végzek és még marad 6 és fél órám. De nem. Feljövök a szobába, eldőlök mint a zsák, és nem bírom magam rávenni semmi értelmesre. Pedig tanulni kéne, meg fordítani, edzeni vagy futni... Viszont van előnye is a dolognak: minden nap tanulok valami újat. Ez hol egy ismeretlen szó, hol valami trükk a kajakészítésről-felszolgálásról. Így tudtam meg pl, hogyan készül az igazi porrige (amikor csak lehet, azt is eszek reggelire), vagy, hogy mi az a kelta kávé. Látom, hogy a séfek hogyan tartják melegen a húsokat, hogyan szeletelik. A tányért pl felmelegítik a főtt étellel, és hideg tányért használnak a desszerthez. A sajthoz zabkekszet (is) tálalunk, meg vajat, a halhoz hal...

Outlander - az illúzió

Az igazán buli ebben a dologban, mármint, hogy kint vagyok - amikor el tudunk menni valahova kirándulni. Múlt héten egy napra bezárt az hotel - nem volt foglalás, nem kellett senkinek se dolgozni. Reggel Judit még tipródott, hogy szaunázni menjünk, vagy kirándulni, de ugye a szauna az könnyebben elérhető, viszont mikor van egy teljes(!) napunk messzebbre utazni? Szóval összekapartuk magunkat, kocsiba ültünk és irány Inverness. Hát ööö, izé. Szóval az úgy volt, hogy néhány hete beszélgettünk az egyik kedvenc sorozatomról, az Outlnderről, és Judit elkérte az első évadot. Beleszeretett. Innen jött, hogy mivel közel vagyunk (viszonylag) némelyik forgatási helyszínhez, akár meg is nézhetnénk élőben. Ha nem láttátok: A 2. VH után egy angol házaspár második nászútra megy Skóciába, főleg a férj távoli őse utáni kutatás miatt, de a feleség, Claire az őszi napforuló idején véletlenül megérint a követ egy kőkör közepén és visszakerül kb kétszáz évvel korábbra. Az új környezetben eleinte túlélé...

Élő történelem

Életem során többször éreztem már egy-egy esemény, döntés kapcsán, hogy válaszúthoz érkeztem, és akárhogy is döntök, mindig bennem lesz a kétely, hogy mi lett volna, ha a másik lehetőség mellett döntök. Az utóbbi napokban ez a kérdés többször is kínzott, de, ugye, ami volt, azon már nem igazán lehet változtatni, így ezen agyalni is halál felesleges. (Attól még nehéz kiverni a fejemből...) Aztán vannak olyan helyzetek is, amikor tudod, hogy ami történik, az be fog kerülni a történelemkönyvekbe (jó esetben, ha a könyv íróinak érdeke is úgy diktálja). Nekem nem sok ilyen pillanat maradt meg, de tudom, hogy az első az volt, amikor '89-ben, töriórán néztük a tévében a közvetítést, ahogy Szűrös Mátyás kikiáltja a köztársaságot. Később, szintén tévé, aggódva figyeltük a romániai eseményeket, a diktátor kivégzését, majd a délvidéki harcokat. Az öböl-háborút már egyáltalán nem követtem, a két toronyról (NEM LotR!) meg csak később olvastam, mivel éppen akkor költöztünk ki a civilizációb...

Tündérfény és torokgyík

Nahát, én is benyeltem ezt a taknyolós szart. Szerencsére pont úgy jött ki a lépés, hogy most nincs teltház, szóval kaptam a héten szabadnapot. Hármat is. Igaz, az egyiket két félként, de nem panaszkodok. És, úgy látszik nagyon rongyul néztem ki, mert Judit tegnap úgy döntött, hogy el kell mennünk szaunázni, hátha segít. És segített is: ma már csak az orrom folyik, meg köhögök, mint az állat, de sokkal jobb a közérzetem. Szóval, jó lesz az. Hazafelé már sötétben jöttünk. Drágáim, Skócia éjszaka valami csodálatos. Dundee-ból kifelé az út mellett fut egy járda - nem jöttem rá, hogy gyalogosoknak, vagy bicikliseknek -, amibe kicsi, kék lámpák vannak beépítve (persze, lehet, hogy fényvisszaverősek). Egyszerűen mesés látvány! Mész az úton, melletted meg, mint valami tündérösvényen, világítanak a kék fények. Meg a sötét láthatár előtt húzódó hegyvonulat. És az - amúgy rohadtul kanyargós - útról látható, a hegy oldalába épült falu fényei. Komolyan, mint egy festmény. Az is vitathatatlan, h...

Gasztro-mágia

Mielőtt kijöttem, Skócia kajái közül nagyjából a Highlanderben emlegetett töltött birkabendőt, vagyis haggist ismertem, szóval nem voltak túl nagy várakozásaim, de azért... Na, mindenre rácáfolt a valóság. Az itteni kaja - lehet, hogy már említettem - katasztrofálisan szar. De komolyan. Aztán, mikor elkezdtem pincérkedni, rájöttem, hogy alapvetően velünk etetik a kutyakaját (hogy kutyából van, vagy nekik készül, még vita tárgyát képezi), a vendégeknek szánt koszt annyira nem gáz. Oké, fűszert sokat nem lát, de így legalább kijön az ételek igazi íze, nem? (Hát nem.) Persze, a Fair O'Blair-ben a kaja nem ízetlen, tehát tudnak itt másfélét is. Viszont: vannak a hotel konyháján érdekességek is, amit azért nem rossz megtapasztalni. Ilyen pl. a málnalekvár (nyami), meg a frissen facsart narancslé, a valódi tejszín, az édességek - a sticky toffee pudding valami állat - és az előételek. Parmesan shortbread. Wow. És megint csak wow. Apró is sütiféle, a tetején sárgabarack-lekvár. Meg a gre...