Outlaner - az illúzió 2. - Lollybroch
Hát, ennek már van pár hete, de mostanra szedtem össze magam annyira, hogy elkezdjem megírni ezt a bejegyzést.
A dolog ott kezdődött, vagyis folytatódott, hogy miután megnéztük a kőkört, Judittal teljesen rákattantunk a témára. Közben már eldöntöttem, hogy Karácsony után nem akarok visszajönni. A két dolog együtt azt eredményezte, hogy amikor volt egy közös szabadnapunk, elmentünk St. Andrews-ba. Ez egy elképesztő hely a tengerparton. A kilátás a végtelen tengerre állat, csak baromi hideg van, meg a katedrális romjai - tényleg wow -, aztán az egyetem épületei... Néhány fotót el is küldtem Máté fiamnak, hátha kedvet kap hozzá. Találtunk a campus mellett egy tündéri kávézót, ahol - és ez tök komoly - tanultak a diákok. (Egyébként ma van St. Andrews day, ami amolyan nemzeti ünnep Skóciában, bár ezt itt nem nagyon érezni.)
Szóval káprázatos hely, ha leszámítjuk az ótvar szelet.
Juditnak mondjuk nem volt újdonság a város, mivel - egyfajta hagyományként - elviszi oda azokat a kollégákat, akik végleg elmennek a Kinloch-ból. Útközben azon kattogott, amit pár nappal korábban beszéltünk: hogy az IGAZI Lollybroch kastély a közelben található - valahol Edinburgh közelében. Mint tudjuk, Google a te barátod, így viszonylag gyorsan megtaláltuk a helyet, bár a megközelítés itt se volt egyszerű. És a kastély, hát az tök komolyan olyan, mint a filmben, amikor Claire visszament a saját idejében. Lakat a bejárati ajtón, kitört ablakok, üres szobák. A kapu előtt néhány kocsiból helybéliek pakolásztak lelőtt fácánokat, az épület mellett céges furgonok parkoltak. Rá kellett ébrednünk, hogy a skótoknak nincs üzleti érzéke: egyáltalán nem használják ki a hely adottságait, meg a film kínálta lehetőségeket, az összes lehúzás annyiban merült ki, hogy a külső parkolóban 5 fontot kellett fizetnünk, hogy otthagyhassuk az autót.
Ez is más volt, mint amit vártam, de az tuti, hogy életre szóló élményt jelentett.
A dolog ott kezdődött, vagyis folytatódott, hogy miután megnéztük a kőkört, Judittal teljesen rákattantunk a témára. Közben már eldöntöttem, hogy Karácsony után nem akarok visszajönni. A két dolog együtt azt eredményezte, hogy amikor volt egy közös szabadnapunk, elmentünk St. Andrews-ba. Ez egy elképesztő hely a tengerparton. A kilátás a végtelen tengerre állat, csak baromi hideg van, meg a katedrális romjai - tényleg wow -, aztán az egyetem épületei... Néhány fotót el is küldtem Máté fiamnak, hátha kedvet kap hozzá. Találtunk a campus mellett egy tündéri kávézót, ahol - és ez tök komoly - tanultak a diákok. (Egyébként ma van St. Andrews day, ami amolyan nemzeti ünnep Skóciában, bár ezt itt nem nagyon érezni.)
Szóval káprázatos hely, ha leszámítjuk az ótvar szelet.
Juditnak mondjuk nem volt újdonság a város, mivel - egyfajta hagyományként - elviszi oda azokat a kollégákat, akik végleg elmennek a Kinloch-ból. Útközben azon kattogott, amit pár nappal korábban beszéltünk: hogy az IGAZI Lollybroch kastély a közelben található - valahol Edinburgh közelében. Mint tudjuk, Google a te barátod, így viszonylag gyorsan megtaláltuk a helyet, bár a megközelítés itt se volt egyszerű. És a kastély, hát az tök komolyan olyan, mint a filmben, amikor Claire visszament a saját idejében. Lakat a bejárati ajtón, kitört ablakok, üres szobák. A kapu előtt néhány kocsiból helybéliek pakolásztak lelőtt fácánokat, az épület mellett céges furgonok parkoltak. Rá kellett ébrednünk, hogy a skótoknak nincs üzleti érzéke: egyáltalán nem használják ki a hely adottságait, meg a film kínálta lehetőségeket, az összes lehúzás annyiban merült ki, hogy a külső parkolóban 5 fontot kellett fizetnünk, hogy otthagyhassuk az autót.
Ez is más volt, mint amit vártam, de az tuti, hogy életre szóló élményt jelentett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése