Outlander - az illúzió

Az igazán buli ebben a dologban, mármint, hogy kint vagyok - amikor el tudunk menni valahova kirándulni. Múlt héten egy napra bezárt az hotel - nem volt foglalás, nem kellett senkinek se dolgozni. Reggel Judit még tipródott, hogy szaunázni menjünk, vagy kirándulni, de ugye a szauna az könnyebben elérhető, viszont mikor van egy teljes(!) napunk messzebbre utazni? Szóval összekapartuk magunkat, kocsiba ültünk és irány Inverness.
Hát ööö, izé. Szóval az úgy volt, hogy néhány hete beszélgettünk az egyik kedvenc sorozatomról, az Outlnderről, és Judit elkérte az első évadot. Beleszeretett. Innen jött, hogy mivel közel vagyunk (viszonylag) némelyik forgatási helyszínhez, akár meg is nézhetnénk élőben.
Ha nem láttátok:
A 2. VH után egy angol házaspár második nászútra megy Skóciába, főleg a férj távoli őse utáni kutatás miatt, de a feleség, Claire az őszi napforuló idején véletlenül megérint a követ egy kőkör közepén és visszakerül kb kétszáz évvel korábbra. Az új környezetben eleinte túlélésre játszik, mivel nem tud visszajutni, aztán beleszeret egy skót pasiba...
Első célpontunk a Craigh Na Dun volt. Nem ezt vártam. Ugye a filmen az egy kőkör a domb tetején, de a valóságban, habár a skót felföldön annyi a hegy, mint állat, na, ez pont nem magaslaton áll. Viszont gyönyörű, csak hát a kőkör az nem igazán kör (meg van ott más szakrális építmény is), a központi sziklát meg, a kérdéses darabot, kicsit odébb (vagy 100 méterre) találtuk. DE megérinthettem és nem kerültem vissza - se előre. És komolyan hallottam valami zúgást, de Judit szerint az csak egy repülő volt... Minden elismerésem a film készítőinek, hogy  valóságból ilyen képeket sikerült varázsolni.
Viszont akadt más filmes élményünk is: Miközben a kövekhez autóztunk, Judit egyszercsak felkiáltott: Láttad azt a hidat?
Láttam valamit, persze, de csak egy pillanatra. Na, ezt meg kell néznünk jobban.
Ígyhát letértünk az aszfaltról, be egy szűk kis sáros mellékútra (egy kocsi is csak visítva fért el), hogy meglessük... és ott volt! A híd a harry Potter-ből! Tudjátok, amin átmegy  Roxfort expressz. Gyönyörű.
Csinálunk képeket, meg kiálmélkodtuk magunkat, aztán - hát igen, vissza már csak tolatva ment a dolog, mivel nem volt hely megfordulni. Meg is jegyezte Judit, hogy reméli, nincs valahonnan jobb rálátás a hídra, ha már ennyit küszködtünk érte... De volt, amúgy. Mikor a Craigh na Dun-hoz sétáltunk vissza a filmbeli központi kőtől (a kb. 100 métert) akkor nyikkantuk fel, mert ott volt. Tökéletes rálátás, és pont akkor ment felé egy vonat - még le is tudtuk fényképezni, amint áthaladt.
*Kiegészítés: Cullodenről nem is írtam, pedig elég mély nyomot hagyott bennem. Ez az a csatatér-emlékhely, ahol a skótok végleg veszítettek az angolok ellen 1746-ban. Hatalmas, mocsaras, kietlen tele a klánok emlékköveivel és a szélén egy kis házzal, ami szerintem pár éve még lakott volt. (Mégis, ki a fene akar egy csatatér mellett élni?!) Meg egy nagy csarnokkal, ami borzasztóan elüt az egész tájtól, hangulattól.
Következő célpont Inverness. nekem a filmből az jött le, hogy az egy kisváros, de nem az. Közel se. Még folyója is van. Nem minthogyha ez olyan nagy cucc lenne itt Skóciában...
Gyönyörű. Csakhát, ugye, nem olyan, mint a filmen. Azt a teret, ahol az egyik jelenet játszódik nem találtuk meg, de csináltam fotót egy nagyon magas oszlopról, amin a nemzeti állatuk áll. Az unikornis.
A Loch Ness-hez már nem jutottunk el - féltünk, hogy besötétedik, mire odaérünk, és Judit szerint akkkor már ugyse látunk belőle semmit, mivel csak egy nagy tó.
Még tervben van, hogy megnézzük a filmbeli Lollybroch-ot, de az a valóságban lent van Edinburgh mellett, meg Fort Williems-et, ami szintén itt van valahol, de az majd egy következő off programja lehet csak.
És egyszer még elmegyek Nessihez.