42

Ez a szám most valahogy kísért: 42 nap van még hátra, az előbb a telefonom aksija 42%-on állt, és hát, ugye, ennyi éves leszek nemsoká... Az élet a mindenség meg minden...
Mióta nagyobbrészt a dining roomban dolgozok - reggel és este is pincérkedek - sokkal kevesebb időm jut mindenre. Pedig azt hittem, nem így lesz: délben végzek és még marad 6 és fél órám. De nem. Feljövök a szobába, eldőlök mint a zsák, és nem bírom magam rávenni semmi értelmesre. Pedig tanulni kéne, meg fordítani, edzeni vagy futni...
Viszont van előnye is a dolognak: minden nap tanulok valami újat. Ez hol egy ismeretlen szó, hol valami trükk a kajakészítésről-felszolgálásról. Így tudtam meg pl, hogyan készül az igazi porrige (amikor csak lehet, azt is eszek reggelire), vagy, hogy mi az a kelta kávé. Látom, hogy a séfek hogyan tartják melegen a húsokat, hogyan szeletelik. A tányért pl felmelegítik a főtt étellel, és hideg tányért használnak a desszerthez. A sajthoz zabkekszet (is) tálalunk, meg vajat, a halhoz halkést. Ja, és a reggeli műszak szünetében ehetünk, ami reggeliről maradt. Majdnem mindent. De ez plusz egy étkezés, ami igazán remek. Csak végre be kéne tudni osztani az időmet...