Tündérfény és torokgyík

Nahát, én is benyeltem ezt a taknyolós szart. Szerencsére pont úgy jött ki a lépés, hogy most nincs teltház, szóval kaptam a héten szabadnapot. Hármat is. Igaz, az egyiket két félként, de nem panaszkodok. És, úgy látszik nagyon rongyul néztem ki, mert Judit tegnap úgy döntött, hogy el kell mennünk szaunázni, hátha segít. És segített is: ma már csak az orrom folyik, meg köhögök, mint az állat, de sokkal jobb a közérzetem. Szóval, jó lesz az.
Hazafelé már sötétben jöttünk. Drágáim, Skócia éjszaka valami csodálatos. Dundee-ból kifelé az út mellett fut egy járda - nem jöttem rá, hogy gyalogosoknak, vagy bicikliseknek -, amibe kicsi, kék lámpák vannak beépítve (persze, lehet, hogy fényvisszaverősek). Egyszerűen mesés látvány! Mész az úton, melletted meg, mint valami tündérösvényen, világítanak a kék fények.
Meg a sötét láthatár előtt húzódó hegyvonulat. És az - amúgy rohadtul kanyargós - útról látható, a hegy oldalába épült falu fényei. Komolyan, mint egy festmény.
Az is vitathatatlan, hogy megérkezett az ősz. Minap hallottam az egyik vendégtől, hogy éjjel fagyott. Köd üli meg az ablakból látható hegyeket - így már egészen olyan, mint a filmeken. Nem is csodálom a skótok whisky imádatát. Én viszont nem bírom, (meg mocsok drága), úgyhogy marad a tea. De így is elbűvölő egy bögre forró csokival vagy teával nézni a tájat. Nagyon vad, nagyon zord, de gyönyörű.
Viszont már nagyon mennék haza.