Egy dartonita kalandjai Angliában

Az igazán nagy szerencsém a barátaimmal van: csúcsszuper barátnőm, Moncsi, feljaánlotta, hogy kivisz a reptérre. Csütörtök hajnal 5-re! Nem tudom, amúgy hogy oldottam volna meg... Megjött a vaterás GPS is, mert tudja a franc, mi lesz a céges kocsiban, de be se kapcsolt. Nagy nehezen fel tudtam annyira tölteni, hogy ránézzek, éééés: bakker, ezen nincs Anglia térkép. Legalább két óra arra ment el az életemből, hogy kibogarásszam, igen, van letölthető térkép cca 30 fontért. Bakker, nem erre kell a pénz! Szóval nem vettem meg, majd a teló segítségével tájékozódok. Amire nem gondoltam, hogy az új feltöltős csomagomban nincs adatforgalom... Hú, mennyit szívtam ezzel! De, legalább sok xp. A bepakolás után lemértük a bőröndöt: 20-22 kg. Szar a mérleg, nem lehet pontosan tudni, de benne leszek. Utána meg sima ügy, London világváros, a gurulós bőröndnek nem fog kitörni a kereke, mint a debreceni utcákon... A srácok kérték, hogy mielőtt indulok, hajnalban ébresszem fel őket, hogy elköszönhessün...

A döntés és a repjegy lefoglalása után kezdődött a bolondokháza: próbáltam mindent egy időben intézni: amikor valami az eszembe jutott, hogy, ja, azt se kéne elfelejteni, akkor leírtam. Jobbára. Szerencsére az EUn belül nem kell útlevél, elég a személyi, de azért, így visszanézve, lehet, hogy meg kellett volna csináltatni. De nem, mert inkább az útra kell a pénz. Takarítottam, pakoltam, mert még beköltözés alatt álltunk, bankba szaladtam, meg a mobiltelefon szolgáltatóhoz, mert az én számom volt az előfizetéses, és azt, ugye, nem kéne kihozni, két kör, mert akkor már a gyerekékét is váltsuk át olcsóbbra, de közben kell bőrönd, de mekkora? Mert a Wizzair megadja a max méreteket, meg kézitáska, ja, de az van, mert Anyuka drágától pont most kaptam egyet, ami tökkkkéletes, meg egy telót is, de annak elromlott a kijelzője, sajnos, pedig imádtam. Kellett volna egy duálsimes, kártyafüggetlen, de mindegy, majd veszek odakint. Erre most nem maradt zsé. Jegyzeteltem, hogy mi kellhet, pl. Tamásna...

Hát az úgy volt, hogy elindultam szerencsétpróbálni. Hamubasült meg ilyenek nem voltak, de azért, szó se róla, hoztam néhány tök felesleges cuccot és otthon hagytam olyat, ami kellene. Mintpl a drága pénzen vett GPS-t, amin csak közép-európai térkép van, de legalább kaptam hozzá szivargyújtós töltőt, amit - kocsi híján - eddig esélyem se volt kipróbálni. Ami meg kellett volna... nade ezt sorjában. Az egész ott kezdődött, amikor egyik péntek reggeli kávézásnál drágabátyám kitalálta, hogy, ha nem lesz meló egyikünknek se, akkor húzzunk ki osztrákba, szalagmunkára, mertmivelhogy onnan akár hetente hazajárhatnánk. Persze nem találtunk rögtön baromi jól fizető, határhoz közelit, úgyhogy keresgélni kezdtünk, vagyishát mi, kicsiny családommal inkább a költözéses projekttel foglaltuk le magunkat. Mert az vicces... (Hát nem az.) Azért, első felindulásomban regisztráltam az indeedre, beállítottam a hírlevelet, ahogy kell, és vasárnap éjjel, hullafáradtan, jelentkeztem is egy angliai melóra. ...