Egy dartonita kalandjai Angliában

Nahát, én is benyeltem ezt a taknyolós szart. Szerencsére pont úgy jött ki a lépés, hogy most nincs teltház, szóval kaptam a héten szabadnapot. Hármat is. Igaz, az egyiket két félként, de nem panaszkodok. És, úgy látszik nagyon rongyul néztem ki, mert Judit tegnap úgy döntött, hogy el kell mennünk szaunázni, hátha segít. És segített is: ma már csak az orrom folyik, meg köhögök, mint az állat, de sokkal jobb a közérzetem. Szóval, jó lesz az. Hazafelé már sötétben jöttünk. Drágáim, Skócia éjszaka valami csodálatos. Dundee-ból kifelé az út mellett fut egy járda - nem jöttem rá, hogy gyalogosoknak, vagy bicikliseknek -, amibe kicsi, kék lámpák vannak beépítve (persze, lehet, hogy fényvisszaverősek). Egyszerűen mesés látvány! Mész az úton, melletted meg, mint valami tündérösvényen, világítanak a kék fények. Meg a sötét láthatár előtt húzódó hegyvonulat. És az - amúgy rohadtul kanyargós - útról látható, a hegy oldalába épült falu fényei. Komolyan, mint egy festmény. Az is vitathatatlan, h...

Mielőtt kijöttem, Skócia kajái közül nagyjából a Highlanderben emlegetett töltött birkabendőt, vagyis haggist ismertem, szóval nem voltak túl nagy várakozásaim, de azért... Na, mindenre rácáfolt a valóság. Az itteni kaja - lehet, hogy már említettem - katasztrofálisan szar. De komolyan. Aztán, mikor elkezdtem pincérkedni, rájöttem, hogy alapvetően velünk etetik a kutyakaját (hogy kutyából van, vagy nekik készül, még vita tárgyát képezi), a vendégeknek szánt koszt annyira nem gáz. Oké, fűszert sokat nem lát, de így legalább kijön az ételek igazi íze, nem? (Hát nem.) Persze, a Fair O'Blair-ben a kaja nem ízetlen, tehát tudnak itt másfélét is. Viszont: vannak a hotel konyháján érdekességek is, amit azért nem rossz megtapasztalni. Ilyen pl. a málnalekvár (nyami), meg a frissen facsart narancslé, a valódi tejszín, az édességek - a sticky toffee pudding valami állat - és az előételek. Parmesan shortbread. Wow. És megint csak wow. Apró is sütiféle, a tetején sárgabarack-lekvár. Meg a gre...

Nadeszóval érdekes élmény, amikor valaki olyannal laksz együtt, aki nem beszéli a nyelvedet, nincsenek közös kulturális pontok, megasatöbbi... tudjátok, mire gondolok. Tania jó fej, bírom, de néha nem egyszerű vele az élet - és most nem csak arról beszélek, hogy elképesztően kupis és utál takarítani, hanem. Hát ja. Hajnal fél egykor beszél skype-on a barátjával, fülhallgató nélkül néz spanyol(!) talkshow-t, és nem hajlandó felkelni a telefon ébresztőjére. Megvárja, hogy én ébresszem. Persze, nekem olyankor lenne még minimum egy órám aludni... Szóval nem könnyű, de azért vannak szépségei is. Nemrégiben volt itt egy magyar fiú, aki nem beszélt angolul - azóta már nem dolgozik a hotelben - és tanított pár magyar szót Tanianak, akinek amúgy hihetetlen a nyelvérzéke. Ennek eredményeképpen egyik reggel úgy köszönt, hogy "Mész a picsába, jó reggelt!". Hát ja. Mindezt elbűvölő akcentussal. Elsőre fel se fogtam. Később kiegészítettük a nyelvtudását a drágámmal is, így jött létre a cí...