Hirtelen jött fél nap
Szerintem már említettem, hogy az itteni idő... hmmm... hogyan fogalmazzak finoman? Szóval, kissé kiszámíthatatlan. Minap, amikor teljesen váratlanul kiderült, hogy nem kell ötig dolgoznunk, hanem már fél háromkor befejezhetjük (és még estére se kell visszamenni), eldöntöttük Judittal, hogy besétálunk Blair-be. Nem volt különösebb okunk rá, de már nagyon hiányzott a friss levegő. Odafelé még csodálatos melegben (17 fok!) mentünk, de visszafelé- hát jaj. Elkezdett fújni a szél, de valami borzalmasan, ráadásul hideg is lett, meg minden, és nekem akkor már második napja fájt a bal fülem. Nem esett jól. Judit a fejére kötötte a frissen vásárolt nyári ingecskéjét, de még az én vadiúj leggingemet is. Az Anyukadrágától kapott széldzsekim engem valamennyire megvédett, de azért befújt a kapucni alá. Mikor visszaértünk átfagyva, még a sör se esett jól. (A fülem azóta is fáj - de legalább a bal kezem se javul.)
Azért az ilyen napoknak vannak ám más előnyei is. Pl, hogy el tudom intézni a mosást. Ja, hogy ez egy ötcsillagos hotel, és van saját mosodája? Persze. De azt az átlag staff nem használhatja ám csak úgy... Meghatározott időben (fél háromtól hatig) lehet mosni, de akkor is csak úgy, ha előzőleg engedélyt kaptál rá és az egyik manager, (vagy akinek szabad) elindítja neked. A szárítóval dettó. Tehát, fél három: felmászol a másodikra a cuccodért, leviszed, berakod, valaki elindítja, ötven perc, közben feljöttél, mert miért ülj ott?, megint le, át a szárítóba, újabb manager, felmész, újabb húsz perc, le, aztán hatkor le a vacsiért... igen, ha mindezt akkor csinálod, amikor még estére be vagy osztva, akkor kb buktad a napi pihenődet. Tehát, ha csak nem gyűlik össze sok cucc (mintmondjuk az ágynemű), akkor kézzel mosod ki a harisnyát, meg a fehér blúzt, amiből úgyis csak három van.
Na, igen, ez a másik csoda: a kézzel mosás. Azt már mondtam, hogy a csap kétoldalas: a forró és a hideg víz külön jön, de, ugye, az öblítést is ott oldod meg, aztán kézzel kicsavarod, és - választhatsz, hogy a csöpögő cuccot kiviszed a folyosóra, ahol ki tudod teríteni, de ott padlószőnyeg van, szóval úgyis rácsöpög, vagy bent akasztod fel a zuhanykarnisra, hogy aztán a lakótársaddal felváltva őrüljetek meg a napi két-háromszori (fejenként) zuhanyzás során, amikor mindent ki kell pakolni. De amúgy tök mindegy, mert a fürdőben (ami egyben van a wc-vel) is padlószőnyeg van. Mert az könnyen tisztítható és higiénikus. Tisztára nem normálisak ezek az angolok.
De, legalább az a tudat megnyugtat, hogy nem csak itt a cselédszálláson van minden lepadlószőnyegezve (a konyha is), hanem a drága vendégszobákban is. És nekem legalább nem kell napi többszáz fontot kifizetnem a szállásért.
Viszont a táj az gyönyörű. Blairben - mivel kivételesen nem álltunk az éhhalál szélén - elsétáltunk az Ericht mellett (laza 20 km volt az aznapi megtett összes, de kell az a kis mozgás). Hát, halljátok, az egy csoda. Töltök fel képeket a drive-ra (csináltam ám szépeket az időközben megérkezett vadiúj telómmal!) , mert tisztára, mint egy képeskönyvben. Én nem hittem, hogy ilyen helyek tényleg léteznek. Szóval, az idő ellenére: szeretlek, Skócia.
Azért az ilyen napoknak vannak ám más előnyei is. Pl, hogy el tudom intézni a mosást. Ja, hogy ez egy ötcsillagos hotel, és van saját mosodája? Persze. De azt az átlag staff nem használhatja ám csak úgy... Meghatározott időben (fél háromtól hatig) lehet mosni, de akkor is csak úgy, ha előzőleg engedélyt kaptál rá és az egyik manager, (vagy akinek szabad) elindítja neked. A szárítóval dettó. Tehát, fél három: felmászol a másodikra a cuccodért, leviszed, berakod, valaki elindítja, ötven perc, közben feljöttél, mert miért ülj ott?, megint le, át a szárítóba, újabb manager, felmész, újabb húsz perc, le, aztán hatkor le a vacsiért... igen, ha mindezt akkor csinálod, amikor még estére be vagy osztva, akkor kb buktad a napi pihenődet. Tehát, ha csak nem gyűlik össze sok cucc (mintmondjuk az ágynemű), akkor kézzel mosod ki a harisnyát, meg a fehér blúzt, amiből úgyis csak három van.
Na, igen, ez a másik csoda: a kézzel mosás. Azt már mondtam, hogy a csap kétoldalas: a forró és a hideg víz külön jön, de, ugye, az öblítést is ott oldod meg, aztán kézzel kicsavarod, és - választhatsz, hogy a csöpögő cuccot kiviszed a folyosóra, ahol ki tudod teríteni, de ott padlószőnyeg van, szóval úgyis rácsöpög, vagy bent akasztod fel a zuhanykarnisra, hogy aztán a lakótársaddal felváltva őrüljetek meg a napi két-háromszori (fejenként) zuhanyzás során, amikor mindent ki kell pakolni. De amúgy tök mindegy, mert a fürdőben (ami egyben van a wc-vel) is padlószőnyeg van. Mert az könnyen tisztítható és higiénikus. Tisztára nem normálisak ezek az angolok.
De, legalább az a tudat megnyugtat, hogy nem csak itt a cselédszálláson van minden lepadlószőnyegezve (a konyha is), hanem a drága vendégszobákban is. És nekem legalább nem kell napi többszáz fontot kifizetnem a szállásért.
Viszont a táj az gyönyörű. Blairben - mivel kivételesen nem álltunk az éhhalál szélén - elsétáltunk az Ericht mellett (laza 20 km volt az aznapi megtett összes, de kell az a kis mozgás). Hát, halljátok, az egy csoda. Töltök fel képeket a drive-ra (csináltam ám szépeket az időközben megérkezett vadiúj telómmal!) , mert tisztára, mint egy képeskönyvben. Én nem hittem, hogy ilyen helyek tényleg léteznek. Szóval, az idő ellenére: szeretlek, Skócia.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése